Mentsük meg a világot heti 21 milliárd óra online játékkal
Na ez azért már nekem is meredek, az elejét végig röhögtem, de a végére hatványozottan megérkezett a "TED-hatás"...
(van magyar felirat, kapcsold be!)
GeekLog
We teach the machine
We are the web, and the network is the computer
Most akadtam rá egy 2005ös Wired cikkre, a webről.
What could be a better mark of irreversible acceptance than adoption by the Amish? I was visiting some Amish farmers recently. They fit the archetype perfectly: straw hats, scraggly beards, wives with bonnets, no electricity, no phones or TVs, horse and buggy outside. They have an undeserved reputation for resisting all technology, when actually they are just very late adopters. Still, I was amazed to hear them mention their Web sites.
"Amish Web sites?" I asked.
"For advertising our family business. We weld barbecue grills in our shop."
"Yes, but "
"Oh, we use the Internet terminal at the public library. And Yahoo!"
I knew then the battle was over.
15 évvel ezelőtt senkinek még csak halvány lila gőze sem volt arról, mire is lesz jó, a WWW, és valószínűleg ma sincs fogalmunk arról, hogy milyen lesz majd 10 év múlva.
Már a sokat emlegetett Barabási könyvben is előkerül, hogy az internet gyakorlatilag tekinthető egyetlen számítógépnek, a World Wide Web pedig a számítógép operációs rendszerének. Az internetre csatlakozó számítógépek számítási kapacitása elképzelhetetlen méretű, épp úgy mint a weben tárolt adatok mennyisége, melyeket mi magunk rendezünk, kapcsolunk össze linkekkel. Ha ehhez hozzávesszük, azt az elméletet, hogy minden tudás hálózat alapú, akkor már sejthetjük, hogy még csak nem is sejthetjük, micsoda jelentősége van ennek a világméretű számítógépnek.
And who will write the software that makes this contraption useful and productive? We will. In fact, we're already doing it, each of us, every day. When we post and then tag pictures on the community photo album Flickr, we are teaching the Machine to give names to images. The thickening links between caption and picture form a neural net that can learn. Think of the 100 billion times per day humans click on a Web page as a way of teaching the Machine what we think is important. Each time we forge a link between words, we teach it an idea. Wikipedia encourages its citizen authors to link each fact in an article to a reference citation. Over time, a Wikipedia article becomes totally underlined in blue as ideas are cross-referenced. That massive cross-referencing is how brains think and remember. It is how neural nets answer questions. It is how our global skin of neurons will adapt autonomously and acquire a higher level of knowledge.
A Gép itt van, létezik, mi hoztuk létre, de fejlődését már nem tudjuk kontrollálni, az operációs rendszer is létezik, gyakorlatilag eléri az emberiség teljes tudásanyagát. De még mindig nem több, mint egy számítógép sok adattal... De csak egy megfelelő szoftver kell hogy ez teljesen megváltozzon...
(és akkor most függöny, nem akarok belemerülni a marveli és asimovi utópiákba... a cikket viszont mindenkinek ajánlom, belőlem ezt hozta ki, de ennél valójában érdekesebb...)
És mindez kicsit vizualizálva:
Amikor az egész több mint a részek összessége
Mióta elolvastam Barabási könyvét, felmerült bennem néhány gondolat a hálózatokkal kapcsolatban, amiket Barabási egyáltalán nem, vagy csak alig érintett, mégis nagyon fontosak lehetnek.
Konkrétan három gondolat foglalkoztat igazán:
- Miben is rejlik a hálózatok értéke?
- Különböző hálózatok hogyan hatnak egymásra, hogyan kapcsolódnak össze? - hálózatok hálózata
- Mi történik, amikor egy hálózat összeomlik, átalakul, hogyan megy ez végbe?
Ezeket a kérdéseket megpróbálom egy-egy bejegyzésben kifejteni.
Amikor az egész több, mint a részek összessége
Véleményem szerint a hálózatok értékének nagyobb része nem a pontokban, hanem az azokat összekötő kapcsolatokban van.
Egy pontnak lehet önmagában is nagyon nagy értéke - mondjuk egy ember szaktudása, vagy egy weboldal információtartalma -, de ha ezek a pontok másik, hasonlóan értékes pontokkal vannak összekapcsolva, értékük együtt nagyobb lesz, mint a pontok értékeinek összessége.
Egy gyengécske példa:
Néhány műszaki szakember, pár mérnök, marketinges, könyvelő és designer szaktudása külön-külön is figyelemreméltó lehet, de igazán nagyot egyik sem tud alkotni, együtt viszont létrehozhatnak egy autógyárat.
Ugyan így, egy könyvnek, weboldalnak lehet nagy és hasznos információtartalma, de bejövő linkek nélkül - vagy irreleváns kapcsolatokkal - tulajdonképpen értéktelen.
Hogy a hálózatok értékének nagyobbik része a kapcsolatokban van még egy fontos következménnyel jár:
A sok kapcsolattal rendelkező pontok - csomópontok - értékét már nem is a saját értéke adja, hanem kapcsolatainak minősége, még inkább mennyisége.
A gondolat nyilván nem új, lásd Google féle PageRank rendszer, de azért kikívánkozott...
Második heti jegyzetek
A kedd esti htk01-es riportot hallgatva megfogalmazódott bennem néhány gondolat, - viszont ezúttal nem leszek stílszerű, nem készítek gondolattérképet, a gondolattérkép témakörről...
1. Tudás kiszervezése -> milyen rendszer?
Még a riport elején volt szó arról, hogy oly mennyiségű tudás áll rendelkezésünkre, amit képtelen az emberi agy eltárolni, ezért valamilyen módon ki kell szervezni a tudást.
"Tudásomat barátaimban és más eszközökben tárolom" (már nem tudom ki is mondta ezt a riport közben).
Ha viszont a tudásunk nagy részét nem tartjuk közvetlenül elérhető helyen (az agyunkban) akkor bizony olyan rendszerben kell tárolnunk, hogy azt minél könnyebben elérhessük.
Tehát olyan tárolási, keresési logikákat kell kifejleszteni, ami a lehető legegyszerűbbé teszi a tudás elérését. Véleményem szerint ez akkor lehetséges, ha megtudjuk, hogy az agyunkban hogyan tároljuk, milyen logika szerint rendezzük az információkat, és ehhez hasonló tudáshálókat kell felépíteni.
Aztán később kiderült, hogy Makány Tamás gondolattérképekkel kapcsolatos kutatásainak is az a célja, hogy könnyebben érthető legyen az emberi agy tudás szervezése, úgy tűnik, akkor jó felé tapogatózok :D
2. A nemlineáris jegyzetelés hatékonyabb, de könnyebb-e?
Saját tapasztalatból állíthatom, hogy valóban hatékonyabb egy gondolattérkép, mint a hagyományos jegyzetelés. De az a kérdés merült fel bennem - sajnos nem élőben néztem az előadást, így nem kérdezhettem meg... -, hogy az előadás módja erősen befolyásolhatja, hogy mennyire egyszerű gondolattérképet készíteni a leadott anyagból.
Előfordulhat, hogy az előadás úgy van felépítve, hogy a gondolattérképhez szükséges összefüggésekre nem világít rá egyértelműen, így sokkal egyszerűbb lineáris jegyzeteket készíteni, még ha abból tanulni nehezebb is lesz...
Gondolattérképek
Heti osztálytermes témánk a gondolattérképek. Mióta tavaly először hallottam a gondolattérképekről, szinte mindenről készítek egyet, amiről átfogó, mégis részletes képet szeretnék kapni. Volt már, hogy vizsgára készülve a tételeket vázoltam fel ilyen módon, vagy egy weboldal megtervezésekor a funkciókat, különböző oldalakat helyeztem el a térképeken.
A mivel?-t meg a hogyan?-t most nem szeretném nagyon taglalni, de két példát azért közzéteszek:
Az egyik gondolattérkép a Cretive Commons-os cikkek előkészületeként készült, szigorúan saját használatra :). Itt próbáltam meg összeszedni azt, amit le szeretnék írni. Utólag látszik, hogy nem tartottam magam teljesen ehhez, de még az is lehet, hogy valaki ebből jobban megérti majd, mit is akartam mondani... És az is látszik, hogy még tervben van legalább két bejegyzés, remélem lesz is rá időm... (katt a Download full size linkre a nagy képért!)
A másik inkább folyamatábra, mint gondolattérkép. Azt próbáltam kideríteni, hogy a webes eszközöket én hogyan használom információ gyűjtésre, feldolgozásra, és tanulásra. Ha minden igaz, lehet ebből is lesz még egy bejegyzés...
(egyébként én az XMind nevű programot használom, ezt találtam a leginkább kézreállónak, bár még van mit fejlődnie...)
CC és a konnektivizmus - Creative Commons III
Az előző két bejegyzésben arról írtam, miért fontos, hogy megváltozzanak a szerzői jogokkal kapcsolatos nézeteink, és miért fontos a Creative Commons használata. Most röviden arról lesz szó, hogy ez miként is kapcsolódik a konnektivizmus témájához. (Hiszen a téma a htk01-es kurzus kapcsán került elő)
A konnektivizmus fogalma még számomra sem teljesen egyértelmű, annyi azonban bizonyos, hogy a szó (majdnem) minden értelmében hálózat alapú tanulásról van szó. A tudásunkat fogalmi hálózatokba rendezhetjük, és emberi hálózatok segítségével gyarapíthatjuk, de ami a jelenlegi téma szempontjából fontosabb: a világhálón osztjuk meg, és tároljuk.
A kurzus épp tegnap indult útjára, és máris rengeteg információ: blogbejegyzés, screencast stb foglalkozik a témával. Mindegyik kicsit más szemszögből, ahogy a résztvevők látják, gondolják. Ha ez így folytatódik, a hatodik hét végére iszonyatos mennyiségű tudásanyag fog felhalmozódni. És ha működik majd a közösség ereje, akkor ezt a sok tudásdarabot szelektálni fogjuk és összeépíteni. Minden aktív résztvevő tudásának egy darabja ott lesz, amit mások felhasználhatnak.
És éppen mert ez a nagy tudáshalmaz kicsit mindenki műve lesz, nehéz is volna szigorú szerzői jogokról és jogdíjakról beszélni. Nem is azért hozzuk létre, mert ebből közvetlenül meg szeretnénk gazdagodni, hanem a közös érdeklődési kör, a saját és közös tudás építése miatt.
Ez pedig pontosan fedi a Creative Commons szellemiségét, amely nélkül problémás is volna az ilyen módú együttműködés.
(photo credit: jef safi ('pictosophizing) )
RSS feed Posterous, Tumblr és blog.hu blogok címkéihez
Reggel beszélgettünk Kulcsival pár technikai dologról a htk01 kurzussal kapcsolatban. Azon gondolkoztunk, hogyan lehetne a legegyszerűbben aggregálni a témával kapcsolatos blogbejegyzéseket.
Az tűnt a legjobb megoldásnak, hogy a résztvevők blogjainak RSS feedjét kötjük be, de ugye nem biztos, hogy minden bejegyzés a kurzushoz fog kapcsolódni. Eggyel jobb megoldás, hogy a blogok htk01 címkéjéhez tartozó feed-eket kötjük be, de sajnos ezt nem biztosítja minden blogszolgáltatás.
Nem tudom végülis Kulcsiék milyen megoldást választottak, de a fenti probléma engem már egy ideje egyébként is foglalkoztatott, mert szükségem volt címke szerinti feed-re a posterous blogomhoz. Aztán rájöttem, hogy ma nincs kedvem a jövő keddi vizsgára készülni, más dolgom viszont nincs... :) Szóval próbáltam keresni valami áthidaló megoldást.
Végül a Yahoo Pipes segítségével sikerült Posterous bloghoz címke szerinti feedet kreálnom, aztán úgy belejöttem, hogy megcsináltam ugyanezt Tumblr-hoz és blog.hu-hoz is...
Ezek a lehetőségek már elérhetőek mindenki számára az alábbi linkeken. Csak a címkét és a blog azonosítóját (aldomainjét) kell megadni, és utána máris másolható a kapott lista RSS címe. A pipe-ok:
A probléma - Creative Commons II
Korábban nem csak a tudás megörökítése, de másolása és megosztása is nehéz és drága feladat volt. A technika fejlődésével viszont ez egyre egyszerűbbé, gyorsabbá és olcsóbbá vált. Ma pár perc alatt írhatunk blogbejegyzést, néhány kattintással fotókat pakolhatunk mellé és pillanatokon belül az egész világon, bárki számára elérhető lesz.
A technikai változásokkal együtt a szemléletmódunk, az információszerzési szokásaink is megváltoztak. Ha problémába akadunk a Google-t vagy a Wikipédiát hívjuk segítségül, zenét a Last.fm-ről, Youtube-ról hallgatunk és ha egy mód van rá, nem tároljuk a gépünkön. Ennek alig van költsége, ugyanakkor a másodpercek alatt létrehozott tartalmaknak önmagukban alig van értéke. Ez több problémát is felvet:
Ami eddig drága volt, olcsó lett
Már nem olyan egyszerű pénzt csinálni a digitalizálható médiából. A filmeket, zenei albumokat csak a rajongók vásárolják meg.
De ez tényleg olyan nagy probléma?
Egy részről igen, hiszen senki nem várhatja el, hogy zenészek, írók, filmrendezők ingyen dolgozzanak.
Másrészt viszont már nem olyan könnyű zsákbamacskát árulni, nem lehet óriási potyabevételeket csinálni jólmarketingelt tucatfilmekből.
Érdemes azon elgondolkodni, hogy az illegális másolatok valójában mennyire károsítják meg a nagy kiadókat? Vajon egy film, egy album valóban annyit ér, mint amennyit kérnek érte? Nem valószínű...
Pont emiatt az aránytalanság miatt alakult ki a kalózkodás, és pont emiatt vannak nehéz helyzetben most azok a művészek is, akik valódi értéket alkotnának, de nem tudnak megélni belőle.
Lehetne még ragozni ezt a témakört, hogy jogos-e, becsületes-e, de most nem teszem. Helyette itt egy előadás Larry Lessig-től, a Creative Commons megalkotójától a témában (van magyar felirat).
A kevésből sok lett
Amíg az információk terjesztése a kiadóvállaltok feladata volt, addig ők mondhatták meg, ki jelenjen meg, ők alakíthatták a trendeket. Ugyanakkor biztosak lehettünk abban, hogy amit kezünkhöz kapunk átment valamilyen minőség ellenőrzésen és megbízható forrásból származik (legalábbis jó eséllyel...)
Ma azonban bárki, bármit közzétehet. Mindenki szóhoz juthat, kamatoztathatja kreativitását. A nagy mennyiségű információból viszont nehezen tudjuk kiszűrni a minőségi, megbízható tartalmakat.
Szerencsére a technika erre is remek lehetőséget nyújt: a tartalmak szűrését, a trendek alakítását a fogyasztók, a közösség végzi. Az érdekes információk hamar kikerülnek népszerű weboldalakra, felkapottá válnak. A minőségi, értékes adatokra pedig többen hivatkoznak.
Ez azonban a hagyományos szerzői jogi feltételek mellett lehetetlen volna: mindig engedélyt kérni a szerzőtől, minden átvétel után behajtani a jogdíjakat...
A Creative Commons erre is megfelelő választ ad: az információ terjedésének, felhasználásának nem áll útjába. Míg a szerzőt meg kell jelölni, így könnyebb megítélni a hitelességét, s ha kell felelősségre is vonható.
(photo credit: Will Lion)
Az értékes információ - Creative Commons I
A szerzői jogok védelme, az adatok másolásának, módosításának joga mindennapos téma az internet világában.
A Creative Commons használatáról és előnyeiről sok helyen lehet olvasni. A következő bejegyzésekben inkább az okokról lesz szó, arról, hogy miért fontos, hogy a szerzői jogokkal kapcsolatos általános felfogás megváltozzon, és a Creative Commons és a hozzá hasonló megoldások széles körben elterjedjenek.
Információs társadalomban élünk, az információ sokszor önmagában is értéket jelent. Az információt, a tudást felhasználva értéket teremthetünk. Azonban nem mindegy, hogy ezeket az információkat milyen módon válthatjuk valódi értékre:
Vannak olyan információk, amik sokkal többet érnek, ha csak kevesen ismerik. Ez esetben az információ ismerőinek nem érdekük, hogy terjesszék azt. De ez most más téma...
Máskor pedig az információkból, szellemi termékekből közvetlenül is hasznot lehet szerezni. Mint mondjuk egy könyv, film vagy egy tudományos kutatás.
Ezeket a szellemi termékeket általában költséges előállítani (idő, munka, szakértelem, pénz kell hozzá), és nem is elérhetőek mindenki számára. A szerző ilyenkor joggal reméli, hogy a befektetett energiái megtérülnek. Ekkor van szükség a szerzői jogok maximális védelmére.
Nagyon sok esetben viszont bizonyos információkból, szellemi munkákból nem lehet közvetlen hasznot szerezni. A szerzőket ilyenkor nem a pénz motiválja, hanem valami más: passzióból, önmegvalósítás céljából, vagy éppen egy közösség érdekében alkot.
Ezek a művek legtöbbször önmagukban nem hordoznak nagy értéket, sok ilyen együtt viszont már komoly értéket jelenthet. Akkor, ha ezeket az információkat minél többen megismerhetik (pl.: Wikipédia, szakmai blogok). Ez akkor lehetséges, ha a terjedésnek nem áll semmi az útjába.
Az internet technikailag minden lehetőséget meg ad az információk gyors és tömeges megosztására. A hagyományos szerzői jogok viszont hátráltatják a szabad terjedést. Ezért van szükség más jogi keretre, amely lehetővé teszi, hogy bárki könnyedén továbbadhassa, továbbgondolhassa a megszerzett tudást, míg a szerző továbbra is fenntarthat bizonyos jogokat magának (például továbbra sem érdeke senkinek, hogy a munkáját más kisajátíthassa).
A Creative Commons erre a problémára ad választ. A tartalom szerzője lemondhat bizonyos jogairól, hogy a munkáját minél többen megismerhessék.
A gyors terjedéshez, módosításhoz szükséges technikák azonban jóval korábban elérhetővé váltak, minthogy a Creative Commons megszületett volna (2001). Ha pedig elérhető a technika azt használják is. A hagyományos szerzői jogvédelem alatt álló műveket is ezekkel a technikákkal lehet sokszorosítani, módosítani. Ezzel megkárosítva a szerzőket.
Többek között ebből adódik a sok probléma, a nagy médiavállalatok, és a fogyasztók között. Ez a probléma azonban a technikai és kulturális változások miatt már nem szimplán jogi kérdés. Erről a problémáról a következő bejegyzés szól majd.
(photo credit: lumaxart)
GeekLog
(photo credit: pvera)
A GeekLog lesz az a hely, ahol majd mindenféle kockás dolgaimat kiadom magamból.
Nagy témafelvezetést nem akarok, lehet sejteni, mik kerülnek majd ide... Meg úgy is kialakul még...
De azért a miheztartás végett címszavakban: programozás, Drupal, web, social networks, konnektivizmus, Linux ésatöbbi...
(Kezdésnek egyébként Creative Commons-szal foglalkozó cikkek lesznek, az HTK01-es kurzus kapcsán álltam rá a témára.)
